Tovább folytattam az álláshirdetések böngészését, mérsékelt sikerrel. Bár hívott egy csajszi a profession alapján, akit zavarba hoztam az első keresztkérdésemmel az állással kapcsolatban, de azt hiszem, ez csak véletle volt.

Írtam egy blognak, akik egy hirdetésben szerzőket kerestek, kaptam is pár témát amiről meg kell próbáljak alkotni valamit.

Voltam egy kerekasztal-beszélgetésen, ami a IT-szektorban dolgozó (vagyis éppenhogy nem dolgozó) nők helyzetét taglalta.

Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy mi nem hogy a gimnáziumban, de még az egyetemen is körülbelül  két körrel le voltunk maradva az aktuális piaci/tudományos/társadalmi trendekhez képest.Tulajdonképpen én még az internet-nélküli generáció gyermneke vagyok, oké, volt már, persze, számítestechnika órán nyomultunk a chat.hu-n meg valami teve-nevelős oldalon, otthon is néha használtam a betárcsázós netet, de mondjuk kéthetente. Saját gépem sem volt kb. 20 éves koromig. Pedig már ekkor, 10-15 éve is látszott, hogy valami elkezdődik, aminek folytán teljesen át fog struktrálódni a tudás- és információszerzés rendszere. Nem, kurvára senki nem lesz kiváncsi rá, hogy Németország x számú tartománya közül hol termelnek vasércet (egyáltalán termelnek még? Vagy már kimerültek a készletek??).

Az egyetemen, magyar szakon is rengeteg lehetőség adódott volna a diplomát kissé piacképesebbé tenni: fordítás, webszerkesztés, korrektúra, szövegírás, content writing, online marketing, digitális bölcsészet, stb. ehhez képest én hosszú délutánokat töltöttem ez azzal, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban egy 19. századi kéziratot másoltam át - a laptopomba (mert lefotózni azt nem lehetett). Fogalmam sem volt, hogy már akkor mennyire le voltam maradva a saját koromhoz képest.

Na de erről ennyit. Ó igen, voltam (a feminista beszélgetés után... ) a Cat Caféban, ahol ismét nem szerettek a macskák, de azért némelyik hagyta, hogy megsimogassam. Továbbá, készítettem holnapra ebédet. Azt hiszem ezt a napot ismét kimaxoltam.