Sajnos nem sikerült olyan mértékben haladnom az utazás alatt, mint ahogy szerettem volna, idő és hálózat hiányából következően. Mindenesetre, már az első pár nap során is feltűnt, hogy mik azok a dolgok, amiben hasznomra válhat illetve segít fejlődni egy ilyen jellegű projekt, valamint, milyen alapelveket kell figyelembe venni a kivitelezéshez. Röviden összefoglalom.

1. Fókusz.

Ha tudod, hogy viszonylag kevés időd van sok feladat megvalósítására, minden percben észnél kell lenni. Nem szabad bambulni, elkalandozni az interneten, fölöslegesen nézelődni boltokban vagy csak nézni a pókot a falon. (Tevékenységek, amiket viszonylag gyakran űzök.) A fontossági sorrend is lényeges: mi jöjjön először, mi fér még bele, mit kell elengedni. Ez nekem eddig nagyon nehezen ment, akár a munka terén, de azt hiszem, az egész életemre nézve is: mindig eltűnt az irányzék, elmosódott a horizonton az az irány, ami felé tartottam.

2. Push to the limits.

Ez elég magától értetődő. Tolni ütközésig. Amikor már úgy érzed, elfáradtál, nincs erőd, nincs kedved, majd holnap... akkor még egy picit ráhúzni.

3. Tegyél valamit - MOST!

Nem holnap, nem hétvégén, nem ha megjött a fizu, ha vége a nyárnak, ha lesz rendes melóm, ha, ha, ha..... Rengeteget halasztgatok dolgokat, a közös költség befizetsétől kezdve a vezetésen át az önmagam kitalálásáig. Sosem alkalmas az időpont, valami mindig szar, lenne jobb dolgom, de mosni is kéne, inkább most eszem, de XY ma ér csak rá, másnapos vagyok, végülis jó lesz ez így... ééééés ez így megy tovább a végtelenségig mert annyira rohadt kényelmes nem szembenézni a feladattal.

+1. Mondjuk ez alap. A CÉL.

Így, csupa nagybetűvel. Igazából ez tök triviális, ismét, de azért kár, hogy nem tudtam ezt mondjuk... 10 éve?! Amikor az ehhez hasonló közhelyeket olvasom, hogy kellenek álmok, meg célok, igazából semmit nem mondanak, mert úgy gondolom, ezt én is tudom, blabla de amikor egy valódi, létező ember példáját látom, akkor az olyan mint... egy hatalmas pofán b*szás. Mit csináltam eddig?? Mivel töltöttem a napjaim?? Te jó ég, ez tök egyszerű, ennyi lett volna?? Persze előttem sem körvonalazódott ez még teljesen, ezért is kezdtem ezt a blogot, egyfajta meta-projektként, megnézni, hogyan is tudok haladni dolgokkal és megvalósítani kitűzött feladatokat. És, bár egy hét telt csak el, és nem is haladtam annyit, mint szerettem volna, azt elmondhatom, hogy szeretem csinálni, jó érzés, hogy már ennyit összehoztam, és cseppet sem érzem elvesztegetett időnek, amit eddig rászántam.     

Egy kis zene az életérzéshez:

"Látod, az életed egy kifogás-tenger,

sohasem tudod, hol a part"