Az első napot bevallom, máris ellógtam... De mentségemre szóljon, hogy szörnyen működik (vagyis nem működik) a wifi az apartmanban, dehát Dél-Olaszországban vagyunk, minek a hálózat...?! Szóval félórányi szenvedés után elment a kedvem a dologtól, pedig lőttem este pár képet az óvárosban.

Érdekes ez a hely amúgy, turistákat nem láttunk azon két magyar srácon kívül, akik hozzánk hasonlóan a városi retkes "strandon" itták a bolti sört. A régi városrész olyan, mintha egy faluba csöppenne az ember ahol konkrétan a konyhában vacsorázó családok szájába látni, ugyanis a szűk, középkori utcákat szegélyező házakban a konyha mindenhol a földszinten van, karnyújtásnyira a be-betévedő nézelődőktől. Az ajtó tárva-nyitva, és este megy az élet ezerrel. Igazából ugyanez történik napközben is: nénik, bácsik, anyukák kiülnek a házak elé székekre, társalognak, iszogatnak, kártyáznak, üvölt a tv meg a régi olasz slágerek, Franceeeesco gyere már haza, estefelé meg kikerülnek az utcára a hatalmas rácsokon a frissen szaggatott tészták. Szóval tényleg, ez az igazi olasz reality, a robogózást meg kaotikus közlekedést ne is említsük mert az annyira uuuncsi.