Tegnap biciklit béreltünk Bariban és eltekertünk egy Molfetta nevű, viszonylag jelentéktelen kisvárosig, ahol az egyetlen említésre méltó talán a finom cappuccino és a fogyasztása közben megszemlélt motorostalálkozó volt, továbbá egy pizzéria ahol nem készítenek pizzát (csak este), így kénytelenek voltunk tésztát enni. Nem volt rossz, bár engem kissé zavart a "valódisága", vagyis az érezhető tehén-íz amely nyilván a valódi tejszín használatából következett. Hiába, aki instant levesen és mirelit kaján nő fel...

A motorokról meg az jutott eszembe, hogy miért van az, hogy csajt motoron viszonylag ritkán látni? Mármint, egyedül, és felöltözve (fiú mögött ülve - életben vagy alulöltözötten - poszteren inkább jellemző). Nem hinném, hogy fizikailag nem lennénk rá képesek, inkább az lehet, hogy ez a motorozás egy ilyen férfias-macsós dolog, pedig amúgy elég király, nemrég próbáltam (rendesen felöltözve), igaz, nem én vezettem. Na, mindegy, egy újabb dolog a bakancslistámon, de ehhez még meg kell várnom, hogy hosszú és hullámos hajam legyen mert milyen szexi már levenni a bukósisakot, amiből előbukkan egy fényes és jóltáplált hajzuhatag!! (hm...  a reklámok által generált szexista bevésődések...)

De egyenlőre maradjunk a biciklinél, tehát az első állomásunk az előbbinél látványosabb, Giovinazzo nevű kis halászfalu volt, ahol szombat délután lévén, minden sarkon esküvői fotózást tartottak, de ezt szó szerint kell érteni, 10 méterenként! Mennyire eredeti ötlet, menjünk a kikötőbe fotózni, ott még biztos senki nem fotóztatta magát!

 Csak úgy sugárzik az arcukról az öröm és spontaneitás. De amúgy, is nekem olyan furcsa ez az egész esküvő-biznisz. Olyan erőltetettnek tűnik a sok szervezés és tervezés, meghívás és megsértődés, a barátok is ismerősök sorrendbe állítása az alapján, hogy ki éri el a meghívó-küldési küszöböt... A rengeteg pénz, amit el lehet rá költeni, majd ez egész esemény szörnyű görcsössége. Elég csak megnézni az ilyen és hasonló fotókat, nem az látszik, hogy ez lenne életük legboldogabb napja vagy mi... A vendégekről nem is beszélve. A többség csak udvariasságból megy el, valójában utálja, hogy megint megy ki 20-30 ezer az ablakon. A másik része az vebdégeknek ugye az előbb említettek párja, na ők csak unott fejjel ülnek végig utálják, hogy egyáltalán fel kellett öltözni, el kellett jönni, hogy tök ismeretlen emberekkel töltsék az egész estét. Nekem biztos nem lesz ilyen esküvőm de ha mégis, már előtte jól berúgok, hogy legalább én érezzem jól magam!

További képek itt: