Az előző bejegyzésemben, "érzésre" megfogalmazott nézőpont-váltás szükségességéről (is) szól Mérő László cikke Martin Seligmanról és a tanult tehetetlenségről. Mérnöki hozzáállásával Mérőnek kezdetben nehéz volt megértenie, hogyan alapulhat egy tudomány és annak problémamegoldási mechanizmusa a rendszer (ez esetben az emberi lélek) hibás működéséra, zavaraira. Hiszen úgy tűnt számára, hogy a pszichológia szerint nincs is egészséges ember, "legfeljebb mindenki másképp beteg." Mert azt sokkal nehezebb meghatározni, hogy mi az, hogy egészséges ember. Mérő szerint azért van ilyen, azzal együtt, hogy mindenkinek vannak néha bizonytalanságai, válságos időszakai.
És itt jön be a képbe a tanult tehetetlenség. Na és annak az ellentéte. Seligman számtalan kísérlettel mutatott rá arra, hogy a sokáig passzivitásra, beletörődésre, akár a fájdalom elviselésére (az áramütést kapó kutya akkor sem ugrott el, mikor már megtehette volna) kondicionált állatok nagyon nehezen sajátítanak el egy, az eddigiektől különböző viselkedésformát. A pszichológia tudománya szerint ez a viselkedésmechanizmus rendkívül sok lelki bajnak az okozója.
Azonban, ennek létezik az ellentéte is, a tanult optimizmus (learned optimism) amelyről már sokkal kevesebb szó esik, pedig igen is tanulható, az "átlagos", egészséges tartomány határán még éppen belül eső emberek számára is, akik amúgy nem gondolják magukat "beteg"-nak, (úristen, hiszen akik pszichológushoz járnak, azok mind BETEGEK!!!) Hát pedig nem, egy ilyen jellegű tréning bárki számára hasznos lehet az önismeret és a mindennapi problémák terén. Na de szerencsére egyre több a pozitív pszichológia terén végzett tudományos kutatás és az ezeket hétköznapi nyelvre lefordító, ismeretterjesztő, akár kicsit self-help jellegű kiadványok. (Vigyázat! Könnyű komolytalan, szakmailag nem megalapozott könyvekbe belefutni!)
Hogy ez mennyire menő (lehet), azt egy nemrég beindított telefonos applikláció is bizonyítja, a neve: Lantern. Persze azt nem tudom, hogy mennyire megy az üzlet, de állítólag neves egyetemek tudományos kutatásai állnak mögötte. Vicces, mert pont jó arra, hogy elkerüljük a terápiára járás bélyegét, hiszen nincs fizikai kontaktus a "coach"-oddal (azért ez jobban hangzik, mint hogy "therapist", nem?), a címlap ajánlása szerint vannak viszont "daily exersize-ok, "professionalized coaching" meg aztán ebből "emotional well-being" (Amúgy kognitív viselkedésterápiára alapul a módszerük.) Kitöltöttem az ingyenes szintfelmérőt, ami igazából már inkább egy klasszikus, állapotfelmérő pszicho-tesztre hasonlít: önértékelés, társas élet, alvás... Továbbá nekem még nagyon ráment az étkezési zavarokra, alkoholfogyasztásra, szorongásra és depresszióra. (Vajon ez véletlen lenne?!)
Szóval a lényeg, hogy nem rossz ez az irány, ha máshogy nem, hát sunyiban, okostelefonon merjünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, valami nem klappol. Aztán később, ha hatékonynak bizonyul a dolog, akár valódi terápia is lehet belőle.
És ha már teszttöltögetés, itt van még egy, a jungi típusokról, alap: http://lelektanitipusok.net/tesztek/teszt_jung
