The Bright Side of the Road

Napos oldal

Napos oldal

Index és kutyák

avagy 567. napi eredmények (de már egyre bonyolultabb kiszámolni)

2017. április 11. - A Beautiful Loser

A hétvége nagy híre az, hogy kikerült a bejegyzésünk az index címlapjára, és a lapletöltések száma (ahányszor a posztra kattintottak) már 8000 fölött jár. juhúú! 

Link itt: http://dogventure.blog.hu/2017/04/07/tenyleg_jo_ha_olyan_a_kutya_mint_a_gazdaja

2.JPG

A másik, hogy elkezdtem sétáltatni két kutyit, akik Brody és Bibi névre hallgatnak (vagyis a annyira nem hallgatnak.) Cukik. 

wp_20170410_001.jpg

Illetve újrakezdjük, pontosabban publikáljuk a Lutri on People c. fotósorozatunkat, melynek lényege, hogy Lutrika, a bájos miniegér különböző emberek ölében ül különböző díszletek közt. 

Szóval várjuk a lelkes önkéntjelentkezőket, akik szeretnének cuki kutyával fotózkodni és egyúttal 15 perc hírnévre szert tenni! :) 

Teaser: 

dsc_2013_small.jpg

Inspiráló blogok és egyéb cuccok

563. nap

A tegnapi, hosszú szünet után keletkezett bejegyzésben igértem, hogy leírom, milyen inspiráló oldalakat olvasgattam/olvasgatok. Nem kell itt valami spirituális pszicho-izékre gondolni, inkább csak gyakorlatias írások, amik pozitív szemlélettel közelítik meg a felvetett problémákat. 

1. Csináld meg! blog 

Cím: http://csinaldmeg.zalaba.eu/

Miről szól: Motiváció, tippek produktivitáshoz, jó szokások kialakításához. Hogyan vigyünk rendszert az életünkbe, úgy, hogy ne őrüljünk bele az időgazdálkodásba?

Idézetek:

Csak a fontos dolgokra fókuszálj, a többit kukázd ki. (...) Ha valami inspirált téged, akkor azonnal lépj akcióba. Nem számít, hogy ha az elején béna vagy, csinálni kell, mert úgy tanulsz, tapasztalsz és fejlődsz."

Ne az idődet akard beosztani.Miért? 

Azért, mert nem a kevés idő a probléma. Az idő sokkal inkább egy kifogás, és Te is tudod, hogy baromira könnyű másra, egy tőlünk kívülálló dologra terelni a figyelmet. Egyszerű azt mondani, hogy “de hát olyan kevés időm van…”, ahelyett, hogy brutális őszinteséggel megvizsgálnád, hogy miért bukod el a kitűzött határidőket.(...)

Oké, de mi a megoldás? Az, hogy elvonatkoztatsz az időtől és nem percekben vagy órákban gondolkozol. Ha időkorlátokat szabsz magadnak, akkor az automatikusan magával fogja hozni a frusztrációt. Tény, hogy bizonyos esetekben a határidő motiváló tud lenni, de nem attól leszel produktívabb, ha minden egyes teendődnél megszabod, hogy mennyi időt fogsz rá szánni. (...)

Ha megszabod, mire mennyi időt fordítasz, akkor nem csak a teljesítménykényszerrel járó rossz érzés fog megjelenni, hanem hajlamos leszel arra, hogy a valóban fontos dolgokat gyorsan összecsapd. Az igazán fontos feladatokba viszont megéri többszörösen belerakni az energiát, mivel így az eredmények is a többszörösére fognak nőni.

2. Minner blog

Cím: minner.hu

Miről szól: Vállalkozásötletek, inspiráló sztorik, hogyan kezd bele valamibe a semmiből, diy vállalkozás, marketingelési ötletek stb.

Itt igazából nem tudnék kiemelni ütős idézeteket, rengeteg ötlet és gyakorlati tanács van arra, hogy hogyan kezdj kicsiben, munka mellett stb. bármiféle vállalkozásba. 
Ez egy jó összefoglaló cikk: http://www.minner.hu/mar-minden-adott-ahhoz-hogy-szabadon-dolgozhass-es-brutal-sokat-keress-ezt-a-listat-nezd/

3. She Explores

Címhttp://she-explores.com/

Miről szól: Ez nem egy ilyen életmőd-tanácsadó/bölcsességes oldal igazából, hanem olyan csajszikról szól, akik egyedül/párral/kutyával/egyéb lényekkel utazgatnak a világban fel alá. 

Idézet: 

Out here, I’m happiest when I’m driving by myself. When the wheels of my truck spin wildly from their axles to take me far beyond the invisible borders of the city. I love when the road comes bursting alive, as when a child lights up in the presence of toys, or ice cream.

Yes: there’s something to being away from home that feels most like home. That sustained state of going that connects what I leave behind to a terminus at which I’ve not yet arrived. There is the sense of in between-ness that makes me feel the most complete; that it is in this placeless-ness that the world jumps into my arms. (innen)

 

4. Cuki instagram oldalak

Ezekről itt írtam egy összefoglalót: http://dogventure.hu/2017/03/13/a-legjobb-kutyas-instagram-oldalak-kalandvagyo-gazdiknak/

5. Egyéb outdoor- és utazós oldalak

https://www.facebook.com/repjegyportal/
https://www.facebook.com/kirandulastippek/
https://www.facebook.com/Openroadz0/ 
http://lizzard.kocz.hu/
https://www.tekeregj.hu/

Na most ennyi jutott eszembe, folyt. köv. 

562. nap avagy eltelt másfél év...

...és sok dolog megváltozott valóban de még messze a cél de azért már tettem érte egysmást nem csak ültem a s*ggemen

Igen, kiszámoltam, erre is van weboldal, tényleg 562 nappal ezelőtt kezdtem írni ezt a blogot de sajnos a 182. nap óta nem írtam, csak hogy teljesen specifikusak legyünk. 

Na először is reflektálok erre az előző, 380 nappal ezelőtti bejegyzésemre és azokra a dolgokra amiket akkor írtam. 

" Találtam egy másik munkahelyet, körülbelül annyira izgalmas mint az eddigiek." - Azóta találtam még egyet. Ugyanannyira volt izgalmas. 

"örökbefogadtam egy kutyát, Rókit" - Róki megvan, él és virul, lassan de biztosan halad a szocializáció útján. Inkább lassan. De azt biztosan. 

"már régóta a fejemben van egy kutyás vállalkozás ötlete, amire egy remek példát láttam az USA-ban. Csak ugye, van pár dolog ami hiányzik: pénz, kutyákhoz értés, vállalkozási ismeretek és kapcsolatok." - még mindig a fejelmben van. Pénzem nincs, kutyákhoz értés: beíratkoztam egy kutyakiképző tanfolyamra. A többi még beszerzés alatt. 

"Persze, mindenki mondta, hogy ez nagyon nagy elköteleződés, hogyan fogok majd utazni, stb. " - elég sokat utaztam. Ld. blog. Na jó elárulom, hogy kutya nélkül is, ezúton is köszi a "nagyszülőknek", akik kényeztették a távollétem alatt. 

" ugye elköteleződés nélkül gyakorlatilag semmi nem érdemes csinálni, mert az olyan, mintha az ember súlytalanul lebegne a semmiben, felelősség és jelentőség nélkül" - na ez így van, megmondtam a frankót.

"és tervezünk egy kutyás blogot is." - megcsináltuk: http://dogventure.hu

Na most ennyi. 

A következő posztomban, talán 295 nap múlva leírom majd, milyen oldalak/blogok/emberek inspirálnak. 

Így érzek mostanság: 

energia.JPG

182. nap... vagy valami ilyesmi...

avagy, hogyan hagytam abba ezt a blogot egy időre majd vettem elő újra

Na igen, ez a "100 napig minden nap teszek valami értelemeset" projekt elég csúnyán megbukott, úgy tűnik, még a negyedéig sem jutottam el, minden bizonnyal valamilyen instant lelkiválság okán abbahagytam az írást, majd nem is folytattam.

De azért történt közben egysmás, nem tétlenkedtem. Találtam egy másik munkahelyet, körülbelül annyira izgalmas mint az eddigiek. De ami ennél fontosabb, hogy örökbefogadtam egy kutyát, Rókit:

dsc_1692.jpg

Nem, Róki nem lány, csak megihletett a sok virágos poszt a tavasz első napja kapcsán, úgyhogy én is rátettem a fesztiválos hajpántomat és lekaptam abban a 3 másodpercben, amíg nem szedte le.

Szóval Róki először ideiglenesen volt nálam, ugyanis jelentkeztem egy egyesületnél, mert már roppantul kutya-hiányom volt, és amúgy is szerettem volna valamilyen formában kutyákkal foglalkozni. Bár ezt korábban nem említettem a blogban, de már régóta a fejemben van egy kutyás vállalkozás ötlete, amire egy remek példát láttam az USA-ban. Csak ugye, van pár dolog ami hiányzik: pénz, kutyákhoz értés, vállalkozási ismeretek és kapcsolatok.

Szóval ősszel eléggé rápörögtem erre a témára, mivel nem igazán láttam más lehetőséget magam előtt, mindenféle kutyás rendezvényekre meg konferenciákra jártam. És arra jutottam, hogy ezt a témát nem igazán lehet ennél jobban kimaxolni kutya nélkül, szóval muszáj lesz szereznem egyet :)

Persze, mindenki mondta, hogy ez nagyon nagy elköteleződés, hogyan fogok majd utazni, stb. stb. de ugye rengeteg ember van akinek nincs kutyája ámde mégsem utazik sehova hanem folyton csak otthon ül, szóval ez a logika nem működik annyira. Meg ugye elköteleződés nélkül gyakorlatilag semmi nem érdemes csinálni, mert az olyan, mintha az ember súlytalanul lebegne a semmiben, felelősség és jelentőség nélkül. A kutyával viszont örökre beírtam magam a "Kutyások" körébe, identitásom része lett. És azt nem is kell elmlíteni, hogy mennyi örömet és vidámságot okoz, hogy velem van, mégha nehéz is néha, pl. ha hajnali 5kor elkezdni ugatni a szomszédot vagy amikor az 5 kg-os Fifikét szeretné széttépni at utcán mert szegény Rókinak vannak indulatkezelési problémái de dolgozunk rajta a terapeutájával :)

Na már csak arról nem írtam, hogy miért vettem újra mégis elő ezt a méltatlanul elhanyagolt projektet. Először is, mert betegszabin vagyok. Ami talán halványan összefügg azzal, hogy az utóbbi pár hétben szétstresszeltem magam a munkahelyemen, nem mintha bárminek is lenne tétje de azért engem megviselt. Szóval ismét rákényszerültem, hogy elgondolkozzak azon, hogy merre is tart az életem, van-e értelme annak, amit most csinálok, és hogy tudnék javítani a helyzeten. Csináltam jó pár kutyás képet, meg instagramot az ebeknek:

https://www.instagram.com/lutri_and_the_fox/

és tervezünk egy kutyás blogot is.

Lehet, hogy le kéne állnom azzal, hogy azon gondolkozom, hogy merre tovább, miben tudnék sikeres lenni, mivel kereshetek majd egyszer pénzt, stb. Csak egyszerűen, csinálni azokat a dolgokat, amiket a legjobban szeretek, aztán lesz, ami lesz.

További híreink

 

Mióta írtam két sikersztori is történt az ismerőseim körében.

Az egyik egy lány, aki felmondott az irodában, ahol melózott több mint két éve és excel riportokat készített, hogy baristaként dolgozzon egy kedves kis specialty-kávézóban.

Egy fiú pedig, aki már hosszú ideje foglalkozott túravezetéssel és outdoor-videók készítésével, szintén otthagyta a fix munkahelyét, hogy teljes munkaidőben ezzel foglalkozzon, róla itt lehet olvasni:

https://emberikiserlet.wordpress.com/2015/12/17/hogyan-leli-meg-onmagat-az-ember-fia/

Szóval ezek mind inspiráló dolgok, és azt sem mondhatom most már, hogy nem látok ilyeneket a környezetemben, szóval elvben lenne miből építkezni...

22. nap

Álláskeresés, macskák és feminizmus

Tovább folytattam az álláshirdetések böngészését, mérsékelt sikerrel. Bár hívott egy csajszi a profession alapján, akit zavarba hoztam az első keresztkérdésemmel az állással kapcsolatban, de azt hiszem, ez csak véletle volt.

Írtam egy blognak, akik egy hirdetésben szerzőket kerestek, kaptam is pár témát amiről meg kell próbáljak alkotni valamit.

Voltam egy kerekasztal-beszélgetésen, ami a IT-szektorban dolgozó (vagyis éppenhogy nem dolgozó) nők helyzetét taglalta.

12096568_477711452391960_6255943614697119601_n.jpg

Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy mi nem hogy a gimnáziumban, de még az egyetemen is körülbelül  két körrel le voltunk maradva az aktuális piaci/tudományos/társadalmi trendekhez képest.Tulajdonképpen én még az internet-nélküli generáció gyermneke vagyok, oké, volt már, persze, számítestechnika órán nyomultunk a chat.hu-n meg valami teve-nevelős oldalon, otthon is néha használtam a betárcsázós netet, de mondjuk kéthetente. Saját gépem sem volt kb. 20 éves koromig. Pedig már ekkor, 10-15 éve is látszott, hogy valami elkezdődik, aminek folytán teljesen át fog struktrálódni a tudás- és információszerzés rendszere. Nem, kurvára senki nem lesz kiváncsi rá, hogy Németország x számú tartománya közül hol termelnek vasércet (egyáltalán termelnek még? Vagy már kimerültek a készletek??).

Az egyetemen, magyar szakon is rengeteg lehetőség adódott volna a diplomát kissé piacképesebbé tenni: fordítás, webszerkesztés, korrektúra, szövegírás, content writing, online marketing, digitális bölcsészet, stb. ehhez képest én hosszú délutánokat töltöttem ez azzal, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárban egy 19. századi kéziratot másoltam át - a laptopomba (mert lefotózni azt nem lehetett). Fogalmam sem volt, hogy már akkor mennyire le voltam maradva a saját koromhoz képest.

Na de erről ennyit. Ó igen, voltam (a feminista beszélgetés után... ) a Cat Caféban, ahol ismét nem szerettek a macskák, de azért némelyik hagyta, hogy megsimogassam. Továbbá, készítettem holnapra ebédet. Azt hiszem ezt a napot ismét kimaxoltam.

21. nap

Hát. Ma elkezdtem álláshirdetéseket nézni. Eléggé lelombozó.

Láttam több hirdetést is, amiben cikk-írókat, fordítókat keresnek, akár alkalmi jelleggel. Nem lenne rossz valami ilyesmit csinálni, szívesen foglalkoznék ezzel (az újságírás már régebben is tervben volt, de persze ment a szőnyeg alá minden egyébbel együtt.)

Találtam pár ígéretes online kurzust is, persze tök jó lenne, ha lenne időm ezeket végigcsinálni, márcsak azért, is, hogy rájöjjek, hogy tetszik-e egyáltalán a dolog. Például:

És talán nem is lenne hülyeség az informatikával kezdeni valamit, ha már ismét tanulásra adom a fejem, pár évtizedig talán még el lehetne ezzel lenni...

Persze a fentiek mellett egy csomó outdoor videót is nézegetek, ebbe például teljesen beleszerettem:

 KIrály lenne ilyen dolgokba akár csak belekóstolni, és a hétvégi via ferrata túra kapcsán eszembe is jutott, hogy csinálhatnék valami túrvezető képzést, ugyanis ilyen is van, azt nem tudom, hogy mire jó, de maga a képzés is elég nagy élmény szerintem.

20. nap

Nos igen, eltelt egy hét, anélkül, hogy egy sort is írtam volna... Egyéb dolgokkal voltam sajnos elfoglalva, mint például gyomorrontás... Na meg a az új biciklimet szereltem és hordtam szervízbe jópár napon át, de azt hiszem mostanra végre használható állapotba került:

instagramcapture_5515fb5e-2eda-467a-9319-7c78a639ce9f.jpg

Olvasgattam egy blogot, egyszerre botrányos, polgárpukkasztó és cinikus de mégis valahol mélyen sok igazság van abban, amit ez a (vélhetően) srác ír. Egy-két gondolat mintha már bennem is felmerült volna, csak persze én nem tudtam ilyen jól formába önteni. Oké, közhelyes is néhol, talán egyértelműek ezek az állítások, de a többség mégsem váltja tettekké a nagy bölcsességeket.

"Mindenkinek pontosan egy élethossznyi ideje van – és sehol nem tanítják, mit kéne vele kezdeni. Csak pótcselekvések vannak. A társadalmak standard válasza erre a problémára  az, hogy élethosszig lekötnek olyan dolgokkal, amit nem te választasz. Vagy még nem választasz. (...) A szabadsággal élni kell, de egyszerűbb lelkek továbbra is úgy tekintenek rá, mint az elnyomás hiányára és bután néznek, hogy akkor most mit kezdjenek vele. Valami tartalommal márpedig fel kéne tölteni. (...) De egy valamit nagyon nehéz csinálni. Saját cél nélkül ellentmondani a család, az osztálytársak, a nagyi és a haverok nyomásának, hogy te is ugyanazt csináld és akkor, amikor ők."

Igazából ugyanez a helyzet a mai pszcho-előadással amin voltam ( jóga után... igen hatékony voltam ma...). A nagy konklúzió az volt, hogy a társas (baráti) kapcsolatok és a csapatban működés rendkívül fontosak az ember életében, mint a testi, mint a lelki egészség szempontjából. Ez nekem mondjuk mostanra már teljesen triviális, de régebben sokat voltam magányos és éreztem magam elszigetelve, még akkor is, ha fizikailag szinte mindig körül voltam véve emberekkel. De ez is olyan, mint sok minden más: tudatosan dolgozni kell rajta, nem jön magától. De bele lehet jönni.

12. nap

Emberek. Akik. Körbevitorlázzák. A. Földet.

Hát, erről többet nem is mondanék, az alcím, na meg a belinkelt videó magáért beszél.

 Azt hiszem, nekem is volt egy ilyen tervem valaha.... Persze ott van a "To do list"-emen számos egyéb dologgal együtt, amikre már 10 évvel ezelőtt sem emlékeztem, mint például dolgozni egy csokigyárban és megtanulni zongorázni, lovagolni, franciául stb... Ezen felbuzdulva folytattam a régi naplóim olvasgatását, keresve valamiféle megcsillanó értelmet a tizenéveskori elmémben, de eléggé monoton általában a témaválasztás ezekben az írásokban: miért nem tetszem x-nek, y már nem a barátnőm, z ellenben igen, de nem, mégse, és különben is, miért vagyok ennyire balfasz... Na, mindegy, azért néha érintőlegesen eltűnődtem azon, hogy mihez kezdjek majd az életemmel de ez akkor nem igazán tűnt égető problémának... Szívesen visszamennék most és arcon csapnám magam mondjuk... egy babzsákfotellel. Szóval, volt néhány ilyen véletlen megjegyzés, például:

2000. nov. 17. "Ha nagy leszek, a legnagyobb tervem: kötbeutazni a világot. Hogy mivel és főképp miből, azt nem tudom."

2001. nov. 5. "Mondtam már? Az a nagy álmom, hogy lesz egy rohadt nagy vitorláshajóm - tengeri, (ezt miért éreztem fontosnak hangsúlyozni? :D) és körbehajózom a földet. Ez nem olyan lehetetlen: csak pénz kell hozzá!"

Ahhha, jól megláttam a lényeget ismét!

10. nap

Úgy érzem, nem voltam egészen hatékony a blog-projekt tervezési fázisában. Tegnap sem írtam, és ma sincs igazán sok inspirációm, igaz, ez annak is köszönhető, hogy ma péntek van és eddig a hét 4 estéjén valahol valamilyen bár-vagy konyhapultot támasztottam. Amit persze nem bánok, mert jó társaságban telt az idő, csak ennek folytán a kreativitásom és energiszintem némileg hanyatlott napközben.

Ha mást nem is, de újraolvastam egy bölcsész csajról szóló cikket:

http://uvegplafon.blog.hu/2015/06/24/igy_lesz_egy_szabad_bolcsesz_lanybol_meno_python_programozo

Ezt nagyon inspiráló volt elolvasni, bár tény, hogy nem lesz mindenkiből "menő" programozó, aki elkezd programnyelveket tanulni, de tetszik "bárkiből lehet bármi" hozzáállás. Továbbá, nem mintha bármilyen fogalmam lenne a programozásról, tetszik, hogy a nyelvtanuláshoz hasonlította, na ez talán nekem is menne. Mondjuk egy baj van azért ezzel a melóval is: a számítógép előtt kell ülni... Na de mondjuk baromira nem mindegy, hogy hol van az a gép! :D

digital-nomad-san-marcos-atitlan.jpg

 

süti beállítások módosítása